A séta

Járd körül a dolgot. Sétálj egyet. Velem vagy mással, vagy akár veled – vagyis önmagaddal. Az a fontos, hogy elindulj és haladj abban a ritmusban, ami a legkedvezőbb a gondolataid szabad áramlásának.

A SÉTÁkról

Van, akivel egy ismerőse oszt meg valamit egy séta tapasztalatából, és az ösztönzi a kapcsolatfelvételre. Van, aki a facebook Sétáljvelem oldalán olvasgatja a posztokat, s egy idő után sétálhatnékja támad. Akadnak olyanok is, akik olvastak egy cikket, vagy hallották valamelyik rádióinterjút a nagyvárosi serpával. Ami közös: nem te hozod a témát. A téma hoz téged.

SÉTÁLJ VELEM!

HOGYAN CSINÁLOM?

A lehető legegyszerűbben: figyelek. Még csak azt se mondhatom, hogy valami képzeletbeli fonendoszkópot illesztek a fülemhez, hogy azzal hallgassam a lélek hangjait. Annyi az egész, hogy valóban érdekel, mi hozott hozzám: ki vagy te, mi a történeted, miben akadtál el, mik a megoldásaid, amik működtek, s mik amik nem, mit gondolsz arról, hogy miért vagy mért nem. És miközben beszélsz, és egyre jobban látlak, azt mondod, hogy nem szoktak látni így. Ezen elcsodálkozom, olykor el is szomorodok egy kicsit, mert nem értem, mi van abban, hogy nem magamat tolom előre, hanem neked adok tiszta lapot, miért olyan ritka portéka ez manapság, amiért külön fizeni kell. De közben történik valami, mert ebben az erőtérben – amiben nincsen semmi misztikus, hacsak az nem, hogy annyira természetes, hogy az ma már ritkaságszámba megy –, szóval ebben az erőtérben egyszercsak te is elkezded látni önmagadat úgy, ahogy eddig nem láttad, te csodálkozol, én örülök, és megkérdezem, mit viszel haza, és te mesélni kezdesz és én ismét örülök, ennyi az egész, nem több.

SÉTÁLJ VELEM!

„Járd körül a dolgot. Sétálj egyet. Velem vagy mással, vagy akár veled – vagyis önmagaddal. Az a fontos, hogy elindulj és haladj abban a ritmusban, ami a legkedvezőbb a gondolataid szabad áramlásának.”

Nem adok tanácsot

Aki fontolgatja, hogy felkeres egy pszichológust, de nem tudja rászánni magát, gyakran hozzám fordul. Ha szeretné, először telefonon kapcsolódunk, és beszélünk róla, hogy mi ez a séta és hogyan zajlik. Aztán ha úgy érzi, hogy kedve van hozzá, egyeztetünk időpontot és helyet valahol a városban, ahonnan elindulunk. Sétálunk egyet.

A serpák (jelentése: keletiek) eredetileg egy népcsoport neve, amely a Himalája északkeleti részén él a magas völgyekben. Mára a serpa szó a jelentése a köztudatban hegyi vezető. Én nem a hegyek, hanem a lélek ösvényein kísérem a hozzám fordulókat, így ragadt rám a „nagyvárosi serpa” név. Azokkal rójuk az utcákat és tereket, akik szeretnének körbejárni egy témát, amit egyedül nem sikerül. A téma általában valami elakadás, probléma, döntési helyzet.

Nem adok tanácsot. Nem oldom meg a problémájukat, nem döntök helyettük, két-három óra alatt mégis eljutunk valahová. A válasz nem nálam van, hanem annál, aki a kérdést hozza. Csak nem fér hozzá. Én ezt a hozzáférést segítem.

SÉTÁLJ VELEM!

akik már sétáltak velem

Nagyon sokat hezitáltam a séta előtt. Bár ne tettem volna. A mi sétánk három órán át tartott és életem egyik legnagyobb felismeréséhez érkeztünk el a végére. A végén úgy éreztem, hogy most kezdek élni. Megköszönni sem tudom.

M. Ági

Egy ötezer darabos puzzle feküdt előttünk a séta elején, szépen, benne a keretben, de nem álltak össze a darabok. A 3 és 3/4 óra alatt összetoltuk a darabokat és kiderült, hogy a puzzle egy hiányjelet ábrázol. Tudjuk már minek a hiánya és talán Gyuri segítségével fel is oldom ezt a hiányállapotot, ami végre megtörheti a gonosz varázslatot. Ő az az ember, akit érdekel, bármit is mondok; nem megold, hanem gondolatokat fűzni késztet, és a világ legtermészetesebb módján állnak össze a megoldatlan problémák egy megoldandóvá, amivel már lehet dolgozni. Évek pszichoterápiája sem hasonlítható össze egy ilyen sétával és a Serpával! ♥ Köszönöm!

Miklós Éva

Nem ismertük egymást, mégis egyre ismerősebbé váltál. Úgy értettél meg és akkor, ahogy vagyok éppen most. Nem volt úti célom. (megjegyzem, direkt) csak elindultam veled. Egy téma és a mögötte, körötte felmerülő ezernyi másik vitt magával. Nem csak fizikai értelemben vett séta volt, érzelmi, értelmi is egyben. Köszönöm azt, hogy meghallgattál, mert senkitől nem kérhettem ilyet, köszönöm az elismerést, köszönöm az élményeket. Amit még pluszban kaptam, a körülöttünk zajló életre való rácsodálkozást, az udvarban a kutyát, aki szemével tanult meg az emberrel beszélni, a növények nyári ruháját, a babakocsit toló hölgy kedves mosolyát, amikor megköszönte, hogy félreálltunk az útból. A katarzis sem maradt el, a Földanya szobornál, legmélyebb vágyam tükröződött vissza abból ahogy az alkotást értelmeztem. Sorolhatnám és magamban még sokáig sorolni fogom... Köszönöm..

Albitz Anita

A kiváló dúlák, bábák legnagyobb erényével rendelkezel: arról a szintről segíted tovább az embert, amin éppen van – se nem nyomod, se nem húzod. Támogatod. Elfogadóan és hatékonyan.

Pusztay Barbara

Olyan volt, mintha egy mozaik darabjait keresnénk. Aztán már nem kerestük, hanem maguktól kéredzkedtek a többi közé. Végül az egész összeállt. Köszönöm.

Halász Andrea

Amikor megkérdezték, mit viszek haza a sétából, alig tudtam összegereblyézni valamit. Utána napokig jutottak eszembe újabb és újabb részletek, a részletek mögül meg új felismerések. Azóta is sétálunk. Nem hittem volna, hogy ez ilyen.

Pálos Kata

Nem tudom, hogy csinálod. Olyan egyszerű az egész, és egyszer csak mégis ott vagyunk a mélyén. Szeretném ellesni, hogyan csinálod. Lehet ezt tanulni, Gyuri?

László Gábor

Vérprofi vagy. Azt is kimondod, amit magamnak se mertem bevallani. De valahogy olyan természetesen, hogy elhiszem, nincs is miért szégyellnem.

Gara József

Sokáig latolgattam, amíg rászánta m magam, hogy jelentkezzek a sétára. Talán az a belső készülődés is hozzátett ahhoz, hogy ennyire nagy utat tettünk meg három óra alatt. Három óra! Mintha hónapok, évek teltek volna el. Nem tudom, hogy csinálod ezt, csak azt, hogy hálás vagyok. Neked azért, ahogy velem tudtál lenni, magamnak azért, hogy túlléptek a tétovázásomon és jelentkeztem a sétára. Köszönöm

Bodrogi Klári

Nem tudom, kaptam-e valaha ennyi és ilyen figyelmet. Ha csak ennyi lett volna, már megérte. “Csak.” Nem tudom, van-e fontosabb ennél.

Lengyel Károly

Egy év távlatából tudom csak igazán felmérni, mennyit segített a séta. Akkor csak annyit éreztem, hogy a végére könnyebb lettem. Mintha serpaként tényleg átvetted volna a teher nagy részét. De ma már azt is látom, hogy elindultam egy olyan ösvényen, amit nem is láttam addig. Azóta jókora utat tettem meg. Hálásan köszönöm.

Bence Boglárka

Amikor újra meg újra elmondod a saját szavaiddal, hogy mit hallottál, olyan, mintha jobban látnám magam. Nem tudom, hogy lehet, hogy jobban látsz engem, mint én saját magamat, de köszönöm, hogy kölcsön adtad a szemedet. Semmihez se hasonlítható élmény.

Tamás Hajnalka

Fontos volt, hogy egy férfival oszthattam meg, amit átéltem, és te nyitott voltál rá, hogy segíts rápillantanom a másik oldalra a saját megélése idén keresztül.

Révész Renáta

Egy ötezer darabos puzzle feküdt előttünk a séta elején, szépen, benne a keretben, de nem álltak össze a darabok. Három és háromnegyedóra alatt összetoltuk a darabokat és kiderült, hogy a puzzle egy hiányjelet ábrázol. Tudjuk már minek a hiánya és talán Gyuri segítségével fel is oldom ezt a hiányállapotot, ami végre megtörheti a gonosz varázslatot. Ő az az ember, akit érdekel, bármit is mondok; nem megold, hanem gondolatokat fűzni késztet, és a világ legtermészetesebb módján állnak össze a megoldatlan problémák egy megoldandóvá, amivel már lehet dolgozni. Évek pszichoterápiája sem hasonlítható össze egy ilyen sétával. Köszönöm!

Miklós Éva

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úticéllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.

Márai Sándor

SÉTÁLJ VELEM!