Mit tanít nekünk a pesti Csikágótól a párizsi Sorbonne-ig, a munkaszolgálattól a szovjet hadseregig, a Kossuth díjtól a börtönéveken át a hazai pszichológiában meghatározó művek megírásáig és saját műhely alapításáig, majd az az akadémiai tagságnak az életművével történő elnyeréséig terjedő életutat bejáró legnagyobb tanítóink egyike, aki megromlott egészséggel is töretlen életszeretetével maga volt az élő bizonyíték arra, hogy az igazi szabadságot nem tudják elvenni tőlünk?
Egyszer megkérdezték tőle, hogy mi a tartalmas, igaz élet titka. Ezt felelte: Az embernek nem kell mindig jól járnia! Nem kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az belsőleg nagyon szabad lesz. Az élet hosszú, bele kell hogy férjenek vereségek, összeomlások, újrakezdések is. És ennek során új aspektusai nyílnak meg a dolgoknak, olyanok, amelyeket csak alulnézetből lehet látni. Talán ez a titka annak is, hogy az ember néhányszor boldog legyen életében. S ez talán elég is lehetne!